Az Aus-Rottenre, a lemezborítói által figyeltem fel még anno. Olyanok voltak, akár a Crass, vagy a Conflict coverjei, fasza fekete-fehér, sokkoló hatású képek + belül oltások ezerrel. Bár ebben a stílusban nem igen kamázom az amerókaiakat, az Aus-Rotten mégis kivétel. Jó húzós (néhol lehúzós), crustos, anarcho punkos téma, szociálisan érzékeny szövegek, politika, szóval nekem való. Az interjút a német PLASTIC BOMB fanzine #24. számából kölcsönöztem, a szöveg elég nehéz volt, de azért próbáltam érthetővé tenni, ha valahol kicsit magyartalan lett nézzétek el...
Kezdjük a szokásos tré kérdéssel: Mikor alakultatok?
Az Aus-Rotten 1991 óta létezik, természetesen azóta sok tagcserén átestünk.
Milyen megfontolásból alapítottátok a zenekart?
Eric és én (Dave) vagyunk az alapítótagok. Nagyon sokat változtunk az idők során, de a lényeg mindig az volt, hogy a szélsőséges politikai vonalon maradjunk. A városunkban nem volt korábban ilyen zenekar, melynek ennyire erős politikai üzenete lett volna.
Tényleg? Mindig azt hittem, hogy azért Pittsburgh…
Áh… Nem akarok nagyképűnek tűnni, de tényleg mi voltunk az első zenekar, akik a szövegeiket kiterjesztették a súlyos politikai kérdésekre is. A náci skinheadek már számolnak a színterünkkel, ráadásul mi voltunk az első banda, aki kimondta: „Semmi keresnivalótok nincs a bulijainkon!” Számunkra nincs átmenet, vagy náci vagy, vagy nem, a kettő között nincs átjárás.
Vagy tolerálsz egy nácit, vagy nem.
Így van, vagy-vagy és mi voltunk az elsők itt, akik ezt mondták. Ez 1992-ben volt, és tudod itt már a ’70-es évek végétől kezdve volt punkrock, mégis mi voltunk, majd’ 15 év után, az első zenekar, aki ezt kimondta. Elég szomorú.
Pedig szép pólók is vannak: „Pittsburgh, City of Punkrock”…
Nagy az itteni színtér, de sokan közülük csak pózerek, hiszen elfogadják a rasszistákat/fasisztákat és együtt lógnak velük. Sokan utálnak is itt minket, mert túl szélsőségesek vagyunk. Le vannak szarva. Persze sok pittsburghinek tetszik is, amit csinálunk. Sok embert szeretek ott, egy olyan város, ahol simán leélném az életemet.
Hány lakosa van Pittsburghnek?
Kábé 750.000. Régen igazi munkás-város volt, mára már teljesen eliparosodott, minden automatizált lett. A foglalkoztatási ráta nagyon alacsony. Ráadásul elég nagy probléma a rasszizmus is; a fél város rasszista.
És mia helyzet ezzel az USA-ban?
Hát, tudod Pittsburgh etnikailag erősen megosztott. Én egy kis negyedben lakom, és ez az egyetlen, ahol a különböző etnikai csoportok keverednek. Vannak a városban kimondottan fekete-negyedek, és olyan is ahol csak fehérek élnek. De a fehérek lakta kerületek még tovább osztódnak, vannak ott olaszok, lengyelek stb. Valószínűleg ez már mindig is így fog maradni. Amikor erős volt az itteni acélipar sok különböző etnikai csoport vándorolt be a városba, és ezért élnek a különböző etnikumok más-más kerületekben, elszeparálódva egymástól. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de a szülők is elbaszták a nevelést. Sokunk szülei fenn akarták tartani ezt a rendet.
Beléteknevelték?
Igen, pontosan. Éveken át súlykolták, hogy elhigyjük: mi jobbak vagyunk, mint a többiek, mert itt élünk, mert az etnikumoknak megvan a maguk életvitele. Ilyen korban még nem tudja az ember eldönteni, mi a különbség a jó és a rossz között. Ahogy öregszünk, úgy szerzünk saját tapasztalatokat. Azt hiszem ez az, ami miatt ennyire elítéljük az elnyomás bármely formáját. Látjuk, hogy mi a helyes és azt is látjuk, hogy amit tanítottak az egy rakás szar. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit tegyen, hogyan kezelje ezt a helyzetet és a punk színtéren sincs másképp. Sokan elfogadják a punkrock részeként a rasszizmust.
A német színtérnek van egy része, akik apolitikusnak mondják magukat, de együtt lógnak a jobboldali skinekkel stb.
Ez Pittsburghben sincs másképp. Itt is vannak apolitikus punkok, és a keleti-parti színtér is hasonló, nagyon kevés politizáló skinhead van.
Apolitikusak, vagy jobboldaliak?
Nem mondanám jobbosnak őket, inkább apolitikusak. De engem támadt már meg ilyen is, olyan is. Ezen rossz tapasztalataim miatt nem szeretem a skinheadeket. Viszont Németországban, nem kötött belém senki és mindenki rendes volt. Ezek a srácok bizonyítják nekem, hogy mit jelent skineadnek lenni és tisztelem őket ezért, mert eljönnek a bulinkra és semmi konfliktust nem okoznak, punkok – skinheadek közösen mulatnak. Semmi hülye szarral nem fárasztottak, ráadásul kurva jól is főznek. Ez sokkolt igazán, mert azt kellett látnom, hogy így is lehet, és ezek a srácok tudják, hogy csak egymással összefogva működik a dolog.
Spirit of 69!
Jah, ezek a srácok tényleg azt viszik tovább, és közösen küzdenek ezért az egész dologért. Punkok és a Skinheadek.
Szerinted van különbség a között, hogy valaki Németországban, vagy az USA-ban punk?
Biztos más, de végülis mindenhol csak a túlélésért dolgozunk.
Ti mit dolgoztok?
Corey kamionsofőr, Eric kerékpárosfutár, én ágyakat fuvarozok, a dobosunk pedig egy Helloween üzletben dolgozik. Minden a munka körül forog, hiszen ha nem melózol nem lesz pénzed. Elég kemény, ha emerikában nem dolgozol. Mint amikor Európába jöttünk és valaki azt mondta, hogy „Nincs munkám, legalább nem kell reggel korán felkelni”, ez nagyon meglepett minket. Itt a legtöbb embernek nincs állása, de ami leginkább megdöbbentett bennünket az az volt, hogy ettől függetlenül minden nap kapnak egy csomó pénzt. Amerikában muszáj dolgozni.
Mit csinálnak azok a punkok, akiknek nincs állása? Bűnözők lesznek?
Nem, inkább potyáznak. De ezt itt egyáltalán nem tűrik, a munkanélkülisegélyt nálunk a közvélemény csalásnak tartja. Tulajdonképpen ez is a rasszizmusból fakad, mivel a rasszisták standard állítása az, hogy a feketéknek azért van sok gyerekük, hogy több segélyt kapjanak. Texas az egyedüli állam, ahol szociálissegélyt kapnak az emberek, ezért sokan odaköltöznek.
Milyen a punk színtér az USA-ban?
Erősen megosztott, ennyit tudok mondani. Van a keleti-parti punk, ott minden banda, valamint Jim Broken is azt kiabálja: „A legjobb! A Keleti-part a legtrúbb színtér!” Aztán ott van a Nyugati-part. Számomra, ég és föld a kettő. A Nyugati-part, akár Kalifornia, a keleti meg, mint New York. A Keleti-part sokkal durvább, mind zeneileg, mind tartalmilag. A Nyugati-part csak bulizásból, szerencsejátékból és melodikus zenékből áll. A Keleti-partiak brutális környezetből származnak, munkásosztály háttérrel, hisz a legtöbb város kikötő-város.
Úgyérted felsőosztály, szemben az alsó osztállyal?
Igen, osztályharc. Itt, Amerikában, vagy gazdag az ember, vagy szegény. Nincs középosztálybeli.
Az amerikai színtér nyitotabb az új emberek befogadására, mint a például a német?
Nehéz megmondani, mert nem sokat láttam a német színtérből. A faiatal punkokra azt mondják az idősebbek, hogy „Pont olyan, mint én voltam!”, de közben csalódottak is „Már láttam ilyet, úgyis megunják, és sehol sem lesznek 15 év múlva”. Szerintem ők már elvesztették a punk helyes megközelítését. Látja a friss és energiával teli gyerekeket és féltékeny rájuk: ”Hülyegyerek, mit tudsz te?”. Én kurvára bírom a fiatal gyerekeket és utálom a velem egykorúakat. Látom, hogy a 15-16 évesek elismernek és úgyérzem, hogy a jövőnkhöz kell az ők szellemisége. Ha egyszer meghalok, és a síromban fekszem, majd ezek a srácok veszik át az öregek helyét és ők fogják mondogatni egy bárban ülve, kokszot szívva, hogy „Pont, mint én”. Le vannak szarva.
Szerinted nem vált a punk egy kissé kommersszé az elmúlt pár évben?
Ez a dolog olyan régi, mint Clash és mindig ismétli önmagát, ez történt a ’70-es években, a ’80-as években és a ’90-es években is. A punk egyre népszerűbb, és a nagy lemezkiadók, meg a zeneipar jó üzletet lát benne. A lázadás felől a pénz felé fordult a dolog. Ez most a divat. Néhány évvel ezelőtt pofán basztak volna, ha úgy nézel ki, mint egy punk. Mára ez elfogadottá vált. Ha Amerikában tetkód, vagy piercinged volt, akkor tuti valamilyen őrült szubkultúrához tartoztál. Ma 17 éves kisdiákok rohángásznak ilyenekben. Ez a helyzet a punkkal is: először szubkultúra, mára normális dolog.
Azt hallottam, hogy elég nagy a crust színtér az Egyesült Államokban.
Néha úgy tűnik, hogy a mai punkok olyanok, mint a 82-ben élő káosz-punkok. Úgy is próbálnak élni. Ez olyan, mint a korai 80-as évek Amerikájában azok a kölykök, akik a Grateful Deadet követték és hippik próbáltak lenni. Úgy látom, hogy ez még mindig friss és sokkoló, és az olyan zenekarok, mint a Blanks 77, vagy a Casualties visszahozták ezt. Néhányan persze túlzásba is viszik, erről is kell beszélnünk. Jan straight edge, jó példát mutat és mi is kedveljük. Viszont ezeknek a srácoknak csak az a fonos, hogy mindig totál részegek legyenek, és ez teszi őket ilyen vaddá, és ez cseszi tönkre az életüket is. 23, vagy 29 éves korukra teljesen elrohadnak és meghalnak. Folyton ezek a túlzások. A kupakot a fej csavarja be! Felkelnek reggel és muszáj valamit inniuk, állandóan piálnak és ez az igazán szomorú. Ha azért iszol, hogy jól érezd magad és szórakozz egy nagyot, akkor teljesen OK, de ha már meghatározó tényezővé válik, az már nevetséges. Annyi más dolog van. (Ez szép és jó, csak nem ez volt a kérdés…Jszerk.)
Egységes nálatok a hardcore és a punk?
A hc egy tág fogalom. Amikor először hallottam hardcoret, már punk voltam és jöttek olyan bandák, mint a Black Flag, meg a DOA, akik először mondták magukra azt, hogy hc. De ugyanolyanok voltak, mint mi. A ’80-as évek közepén kezdtek eltávolodni és magukra ragasztották a hardcore cimkét. Valaki azt mondta, hogy ez punk, valaki azt, hogy hc (nevetés a háttérben: „Megint mások meg azt hitték, hogy metál… ha-ha.”)
És mi a helyzet a SOIA-lal?
Eric: Az első kaidványuk tetszett és szívesen jártam a bulijaikra is. Olyan volt, mint bármelyik punk buli: alagsori koncert, 5$-os beugróval. Punkok és hardcore kölykök egyaránt ott voltak. Nem volt különbség, vagy megosztottság. Én nagyon élveztem és nem tetszik, ami mára kialakult. A SOIA hasonlított a rock zenekarokhoz, pénzt kaptak a fellépésért, akár a többi banda. A vallásosság viszont (keresztény, vagy krisna) engem kurvára kiborított.
Jim: Igen én is így érzem. Nálam a hc és a punk között nincs különbség. Sok szélsőséges crust zenekar elfordult ezektől a címkéktől, és valami újat hoztak létre. Egyszer a Brokennel játszottunk Bostonban, egy viszonylag elfogadott klubban, mint például a new yorki CBGB. Jött egy srác és kérdőre vont minket, hogy „Minek játszunk rockerekkel?”. Tetszett, amit erről a színtérről mondtak, jól bántak velünk és nem éreztem azt, hogy eladtuk volna magunkat csak azért, mert egy kis rock klubban játszunk. Ugyanolyan az értékrendünk, mint neki, de ő megpróbált meggyőzni minket ennek az ellenkezőjéről. Tudom, hogy nem csináltunk semmi elítélendőt és nem cselekedtünk önmagunkkal szemben.
Eric: Annyi szarsággal kell foglalkozni. Néhány bulin, halljuk pár embertől, hogy „Jaj ne, ezek a fickók mást mondanak és mást tesznek…”. De ez nem így van. Ahány város, annyi színtér. Mint egy kis szappanopera. Az a legjobb, ha az ember beszél mindenkivel, akkor mindkét fél nézőpontját hallja és így kialakíthatja a saját véleményét.
Mekkora a fasizmus és a rasszizmus az USA-ban?
Ez egy nagyon nagy probléma nálunk. Kis százalékban élnek olyan emberek, akik nem utálják a zsidókat, feketéket stb. és nem is támogatnak szélsőséges szervezeteket. Azonban nagyon sok ilyen szervezet van, mint például a náci skinheadek, vagy a KKK. különböző módon, különböző szinten mindenhol jelen van a rasszizmus: A fehérek nem szeretik a feketéket, a feketék a fehéreket, a spanyolok a feketéket, a fehérek a spanyolokat, zsidókat, és a nem keresztényeket.
Mit gondoltok az abortuszról?
A másik nagy gond. De az embereket jobban érdeklik a hollywoodi problémák, mint például Diana halála. Felkelnek hajnali 4-kor, hogy élőben nézhessék a temetését. Az emberek figyelmét leköti a szórakoztatóipar, a sztárok világa. Az abortusz visszaállítása egy nagy kérdés, sok vallás és állam vitatkozik rajta. Sok jobboldali republikánus általában az abortusz ellen van, és velük szemben áll a demokrata baloldal, mely bár nincs kimondottan mellette, de azt szeretné, hogy lehessen választani. Amerikában, ellentétben Európával a kereszténység nagyon puritán beállítódású, akár a korai telepesek. Szóval ők erősen az abortusz ellen vannak.
Radikálisan militánsok?
Vannak köztük radikálisak, megtámadják az abortusz klinikákat, bombát dobnak rájuk, megsebesítve így embereket és orvosokat. Szar dolog például az, hogy egy nőt, aki be akar jutni egy ilyen klinikára, először meg kell védeni a tüntetőktől. Vannak csöndes tiltakozók is, akik például matricát ragasztanak a kocsijukra, vagy jelvényeket hordanak.
Miért lett Aus-Rotten a nevetek?
Az angol nevek általában hülyén hangzottak, és klisések voltak, mint például a „Extinction of Mankind” (tömeges kihalás), követni akartuk ezt a támadó, sokkoló, szemfelnyitó punk divatot, mert azok vagyunk. De nem akarunk még egy náci holokausztot és elítélünk minden tömegmészárlást, háborút, vagy kormányt. Sokkoló nevet azért kerestünk, hogy felfigyeljenek rá; hallagassák meg a zenénket, olvassák el a szövegeinket, vagy interjúinkat és tudják meg mi a vélememényünk. Ez egy kicsit ellentmondásos, de ez inkább punk, mint az emberiség kihalása.
Vegetariánusok vagytok?
Mindannyian már évek óta vegetariánusok vagyunk, Dave probálkozott a vegansággal, de nem ment neki.
Mondj valamit a pittsburghi és az amerikai rendőrségről!
Velük van a legtöbb bajunk Pittsburghben. Néhány éve egy fekete férfit megölt a rendőrség és ebből nagyon nagy ügy lett.
Zavargások is voltak?
Nem azok nem voltak. A Pittsburgh Stealers (NFL csapat) egyik tagjának volt az unokatestvére és ez a tény drasztikusan csökkentette a tudatos emberölés felvetését. Erre a zsaruk is rájöttek. Nem lettek elítélve és szabadon engedték őket. Mivel a főbűnös igen magasrangú volt, ezért megpróbáltak létrehozni egy polgári ellenőrzést, az úgynevezett „polgári felügyelő bizottságot” a zsaruk ellen. Ezáltal néhány civil megvizsgálhatná és felügyelhetné a rendőrségi jelentéseket. Ám ez a szervezet nem járt sok sikerrel eddig. A pittsburghi rendőrség amúgy, elég hirhedt a brutalitásáról, rasszizmusáról és egyéb iylen dolgokról. Mindenkinek akad gondja a rendőrséggel, de senki nem tesz semmit, ám ennek egyszer be kell következnie. Mész az utcán és csak úgy felpofoz, vagy letartóztat egy időre, aztán csak röhög rád. A punk bulikra lejönnek, és ha beszólsz nekik, (még ha nem is trágárságot, csak azt, hogy „hagyjatok minket békén!”) akkor jól agyonvernek.
És mit tennének, ha például megdobálnátok őket kővel?
Lelőlének.
Tényleg?
Igen, néha hozzák a katonákat is. Úgy hívják „Nemzeti gárda”, de ugyanaz, mint a hadsereg. Néha még a SWAT kommandó is velük jön. Ez történt a los angelesi Rodney King ügy után is (érdekes eset, olvassatok utána-szerk.). Zavargások voltak és jött a SWAT, a hadsereg és még a tartalékos katonák is. Amikor Amerikában üvegeket, meg köveket dobnak a zsarukra, akkor ők helikopterekkel és tankokkal vágnak vissza és ennek mészárlás a vége. A zavargások nem állnak másból, csak általában abból, hogy normális emberek a saját negyedüket szétbasszák és elpusztítják a környéket. Faji ügyet is csinálnak belőle: feketék támadnak fehérekre és fordítva, kevesen támadják a zsarukat, mert nincs bátorságuk szembefordulni a fegyverekkel. Volt egy eset, amikor az angol DIRT játszott LA-ben, sok punk volt, de nem volt verekedés, meg semmi. Hirtelen a semmiből megjelentek a rendőrök teljes felszerelésben, sisakokkal és pajzsokkal, helikopteres reflektorok fényében, minden ok nélkül. Na, ez a különbség Amerika és Európa között.
Több is a zsaru nálatok, vagy egyszerűen durvábban nyomják?
Azt hiszem többen is vannak. Clinton saját ügyének tekintette a rendőrség megerősítését.
Az interjúnak itt vége…-szerk.
