Három srác, három különböző, de mégis azonos stílus és azonos mondanivaló. Három srác, hívjuk őket Á-nak, B-nek és C M-nek, interjú „3 in 1” stílusban, három legyet egy csapásra, gyerűűűűűnk!
- Szerintetek mi keresnivalótok van ezen a blogon?
Á: Nem tudom.
B: Lehet, hogy már öreg vagyok a „következő generáció” jelzőre (életkorban), bár áltálában a boltban is el szokták kérni a személyim. Remélem hozzáteszek -majd- annyit, hogy beleilljek ebbe az interjúba.
M: Szeretjük a pánkot?
- Hogyan lettetek „pánkok”? Mi volt az a fő hatás, ami alapján letértetek a járt útról és ilyenek lettetek most, amilyenek. Tényleg., milyenek is vagytok? Milyennek tartjátok Önmagatokat? Elégedettek vagytok az elér eredményekkel? Elégedettek vagytok az életetekkel és a társadalomban betöltött helyetekkel, „szerepetekkel”?
Á: Szokásos sztori. 12 évesen a PFA tagjai már a legjobb barátaim voltak, KZ bátyja pedig a lakótelep legnagyobb punkjaként élt (Exploited póló, anarchiás nyaklánc) és állandóan tőle húzkodtam be a másolt Picsa, Bad Religion és Barackca remekműveket. A 13. születésnapomra a szüleimtől egy NOFX cd-t kaptam. Ez a zenekar a mai napig kihat a gondolkodásmódomra (persze leginkább a régebbi dalaikkal). Később megismerkedtem a „keményebb” bandákkal, mint a Jack, a Something Against You vagy a Redlineoffside. Ezek a zenekarok óriási érzelem-tömegeket mozgattak meg bennem és képtelen vagyok szavakba önteni a hálát, amivel tartozom nekik. Politikai tekintetben is egyre több kérdést kezdtem feltenni saját magamnak, és egyre komolyabban gondolkodtam az anarchiáról. Ha mindenképpen definiálnom kell, akkor egy pro-feminista/ meleg támogató/ anti-fasiszta / pozitív ateista / anarchista / vegetáriánus punk vagyok, taraj nélkül. A személyes életemmel maximálisan elégedett vagyok. Amit nagyon nehezen tudok elviselni az az állandó középszerűség, szürkeség és monotónia, ami a hétköznapokat jellemzi. Az emberek, akik a nyomorúságos metrón azon gondolkodnak, hogy „mi a picsáért nem akasztom már föl magam, bazmeg?” és valamilyen mértékben én is beolvadni kényszerülök ebbe a rabszolga-gépezetbe. Olyan mintha szánhúzó kutyák lennénk és a „gazdáink” horgászbottal elénk lógatnának egy húscafatot, hogy legyen egy kis motiváció. Ez a húscafat a szabadság.
B: Hmm, nem tudom mióta számítok „punknak”, de a zenét még valamikor általánosban kezdtem el hallgatni a gördeszkázás mellé. Akkor még csak a gitár meg a gyors tempó tetszett, úgy komolyabban a keszhelyi-tapolcai koncertek alkalmával folytam bele az egészbe, még középiskolában. Keszthelyen inkább ez a kannásboros-anarchia felvarrós punk ment (a varázsa azért megvolt), szerencsére Tapolcán már akkor is fasza bandák léptek fel, nem hiába szerettem bele ebbe az egészbe.
Nyilván hatással van rám, részben ezért is vagyok olyan amilyen. Hatással vannak rám a dalszövegek, a dalok, olvasmányok, de nem tudható be csak ennek, sőt, inkább a tapasztalataim tettek „ilyenné”.
Amúgy elégedett vagyok az életemmel. Másmilyen úgy sem nagyon lehetne, szóval inkább próbálom élvezni és nem egy géppé válni, hehe. Jó itt lent.
M: 13 éves koromban egy osztálytársam mutatott nekem Auróra kazikat, hogy "ezt hallgasd bazki ne a blinkszáznyolcvankettőt". Mondjuk nem tudom ezzel letértem-e valamiféle útról, mindenesetre biztos több barátnőm lett volna ha nem kezdek el ilyeneket szeretni. De nem bánok semmit. Elégedett persze nem vagyok, de ennél jobbat meg nem tudok kitalálni, mint ami van.
- Mindegyikőtök játszik zenekarban, van, aki kettőben is. Szerintetek ezekbe mi a közös. Kiknek és miről szólnak. Mi a célotok a zenekarokkal?
Á: A közös a barátság, ami összefűz minket és hogy mindegyik zenekar a hc-punk valamilyen formáját űzi, de mindhárom másképpen. A Plan Beer ésszel, A Formyfriends szívvel, a PFA pedig olyan mint egy idegbeteg alkoholista, aki a gumiszobában vonaglik a kis kényszerzubbonyában.
A célom a zenekarommal, hogy az agyamban tomboló káoszt (esetleg néhány értékes gondolattal egyetemben) rászabadítsam az emberiségre.
B: A három zenekar tagjai elég jó barátságban vannak. Tetszik, hogy mindhárom banda picit másféle punkzenét játszik, ennek ellenére mégis sok közös vonás van bennünk. Meg jól érezzük magunkat együtt.
A zenekar nekem felhőtlen időtöltést, jó sztorikat, barátokat jelent. Szeretnénk valamit elmondani is a közönségnek, de a barátainkon kívül nem sokan vevők rá, amitől nem keseredünk el, mert közben marha jól érezzük magunkat. Jól hangzik, ha azt mondom, hogy egy kulcs a szemben álláshoz a szürke élettel, de ez túlmutat azért a zenekaron. Minden esetre jól szórakozunk, ez már valami, nem?
M: Fúha. Szerintem az bennünk a közös, hogy már elértük a célunkat a zenekarokkal, haha. Persze, ez nem igaz. Vagy végül is de, nekem nincs más célom vele, mint játszani és a lehető legjobban érezni magam, és szerintem Áronék is így vannak ezzel. Talán még az ingyen drog is motivál minket.
- Mindegyik zenekarnak van legalább egy 2009-es anyaga. Milyen visszajelzéseket kaptatok? Ti magatok elégedettek vagytok vele? Új anyag várható a közeljövőben tőletek?
Á: Nekünk egy 12 számos „nagy” lemezünk és egy 7 számos Ep-nk jött ki idén. A visszajelzések eddig pozitívak voltak és összességében mi is elégedetten távoztunk Attila poklából. A jövőben egy kicsit gyorsítani szeretnénk a számok tempóján. Ha minden jól megy akkor február/március környékén jön egy 17 számos lemez.
B: Májusban jelent meg az s/t ep, relatíve sokan letöltötték vagy megvették. Nem kaptunk sok visszajelzést, de amik jöttek azok pozitívak voltak. Sosem tudok egészen elégedett lenni, mindig a következőt tervezem számomra tökéletesre. Azért persze szeretem, örülök, hogy összejött. Remélem 2010 első felében sikerül felvenni pár új számot, amit majd valamilyen formában ki is tudunk adni, tanulva az előző kiadás hibáiból. Mondjuk split formában állat lenne.
M: Az a visszajelzés, amit az FMF demo meg a Nothing anyagok kaptak, pozitív volt, bár tény, hogy kevés is. Ami persze várható volt, haha. Én személy szerint egyikkel sem vagyok megelégedve, de ez motivál arra hogy fejlődjünk. Formyfriends-zel most több kiadandó cucc is tervbe van véve (split, EP), de a demo sincs még meg kézzel fogható formában, mert lusták vagyunk, meg bénák. Viszont szerintem a Plan Beer, és PFA lemezek kurvajók lettek, és ami az igazi pozitívum bennük, és csak remélem, hogy ez az FMF-re is érvényes, hogy van bennük izgalom arra vonatkozóan, hogy mi sülhet ki ezekből a zenekarokból mondjuk pár lemezzel később. Ez amúgy mostanában sok hazai "új" vagy legalábbis nemrég felbukkant bandára igaz, pl Spark, Ashes of Atlantis, Puszta, Lömbihead, Libido Wins, Mind Your Step ésatöbbi.
- Mi jut esetekbe a következő fanzinekről: „Nem változunk”, „Hitvány”, „Sensitive Bullsit”? Ha már értitek a célzás.
Á: Az első kettő két színvonalas és szórakoztató fanzine. Az utóbbi az én, megjelenésig sosem jutott próbálkozásom volt. Remek interjúk készültek, nagyszerű zenekarokkal, de a lelkesedésem valahogy elfogyott.
B: A Hitvány nekem nagyon bejön, az utóbbi időben az egyik legjobb zine, kár, hogy az irója olyan lusta mint én. Kellően szemét, bár azért amikor olvastam nem hittem, hogy majd valaki felháborodik rajta, mert ismertem az íróját. Aztán mikor mentünk freefestre, egy srác a vonaton felhúzta magát rajta, becsukta és eldobta vagy letette, nem tudom már. Király! A Sensitive Bullshitet olvastam egyszer Áron gépén, valamikor a Hüsker Dü hallgatása közben, de nem sokra emlékszem belőle, csak hogy király interjúk voltak. Nemsokára amúgy kész lesz a Nem változunk 3. száma, csak több szabadidő és inspiráció kéne.
M: Mindhárom kurva jó. Bár a Sensitive-et még nem is olvastam, a Hitvány meg igazából rossz.
- Tudom, hogy kettőtök blogol is. Szerintetek miért érdemes csinálni? Fanzine vs Blog? Előnyök, hátrányok?
Á: Erről nem tudok nyilatkozni.
B: Érdemes, valamikor nemrég olvastam a tavalyi koncertbeszámolóim, jól esett, bár a nosztalgia elég szemét dolog. Nem tudom más olvassa-e rajtam kívül, nem hiszem, hogy sokan. Mostanában elég ritkán frissül, pedig idén több mindent íthatnék bele, de sokszor nincs időm vagy inkább kedvem. Egyszerűbb mint egy fanzine készítése, viszont nem olyan élvezetes. Az előnye, hogy frissen megírhatom az élményeim, gondolataim és akit esetleg érdekel az frissen olvashatja.
M: Hát a szokásos érvek és ellenérvek. Csinálni mondjuk szerintem mindkettőt érdemes, ha jól művelik. Ha a rajzaimat csak fanzinokba vagy egyéb más kézzel fogható dolgokon keresztül promotálnám, alig tudna róluk valaki. Ez az előnye a blogolásnak, ami persze sokkal "hígabb" élmény. Egy nyomtatott formátumú dologba mindenki többször is átgondolja, mit miért tesz. Jó esetben. Király lenne ha 2012-ben összeomlana az internet és mindenki elkezdene szamizdatolni a zenéről, de addig a fanzinosdi megmarad az ilyen unatkozó srácoknak. Ami tök király.
- Ha már ilyen „3in1” az interjú címe, mondatok nekem 3+1, számotokra örökérvényű lemezt? Ugyanezen mennyiségű 3+1-es listát szívesen vennék a jelenlegi magyar zenekarokkal kapcsolatban.
Á: Oké. TOP 4 lemez:
1. Something Against You – 11 songs (about kids without fate)
2. Dead Kennedys – Fresh Fruit for Rotting Vegetables
3. Vágtázó Halottkémek – A Halál móresre tanítása
4. Butthole Surfers – Hairway to Steven
TOP 4 magyar zenekar:
1. Another Way
2. Dance or Die!!!
3. Gyalázat
4. Lömbihead
B: Hátsó Szándék – Álmatlanság
Minor Threat – discography
Death is not Glamorous - Wide Eyes
+ 1, amire most megint nagyon rákattantam: Bad Brains – Bad Brains
Kedvenc jelenlegi magyar bandáim. Another Way, Iszonyat, Semmi Komoly és a +1 a Ninpilators, ami új és szerintem zseniális. Kevés ez a 3+1 lehetőség, mostanában van fasza banda itthon, pl. a 2 másik válaszadó zenekarai.
M: Változó. Nekem személyesen ami talán mindig örök marad:
Descendents - Milo goes...,
Kid Dynamite - s/t,
Breathe In - From this day on,
+ Lifetime - Jersey's best dancers.
Jelenlegi magyar zenekarokról pedig már írtam fentebb, max hozzátenném még hogy Duna, Kernel Panic, Dance or Die, Watchmybag, meg a Ninpulators is nagyon tetszik.
- Mennyire látjátok problémának a szintéren belüli homofóbiát és szexizmust? Van? Létezik? Okoz problémát? Ha igen, hogyan és miben látjátok ezen problémák orvosolásának lehetőségét?
Á: A szexizmus szerintem nem jellemző, a homofóbia pedig csak azért nem mutatkozik meg, mert kevés meleg jár ilyen jellegű koncertekre vagy legalábbis kevés, aki felvállalja. Abban biztos vagyok, hogy sok az olyan konzervatív féreg (értsd: nullánál több) még egy kibaszott punk koncerten is, aki kirekesztő gondolatokat dédelget a koponyájában.
A megoldás egyszerű, de nagyszerű: aki bármilyen homofóbiás kijelentést/megnyilvánulást tesz, azt ki kell rúgdosni az adott kocsmából ugyanúgy, ahogy ez a nácikkal kapcsolatban Tapolcán szinte már „hagyománnyá” nőtte ki magát. Az ilyen senkiháziaknak nincs helye egy ilyen jellegű közösségben.
B: Szintéren belül szerintem nincs ezzel probléma. Van pár zenekar, akik viccesnek meg menőnek hiszik, de ezek biztosan nem a szintér részei (legalábbis az én világomban lévő szintéré), csak mert gitár van a kezükben.
Azért mondjuk örülök, ha egy nő szép és nőisen öltözik, meg ha nem bánja, hogy megdicsérem, sokan sajnos ezt is félreértik. Elég álszent dolog szerintem. Az anti-szexizmusnak magától értetődő, természetes dolognak kéne lennie, így vagyok az antirasszismussal és hasonlókkal is, ezért sem nevezném magam soha egyiknek sem.
M: Magyarországon a színtéren belül kevésbé létezik szerintem a homofóbia és szexizmus, mint rajta kívül. Ez nem azt jelenti hogy senki nem süt el buzis vagy kurvás (haha) vicceket a koncerteken vagy akárhol-akármikor, de szerintem amíg nem gondolják komolyan, addig ez nem is probléma, a vaskalapos PC-harcosság szerintem legalább ugyanakkora gond, mint ami ellen harcol az egész. Egyszerűen csak a józan észre kéne hallgatni mindenkinek, aki meg túl hülye ahhoz, hogy felfogja ez mit is jelent, az ne legyen punk, hanem menjen a picsába jobbikgyűlésezni az Örs aluljáróba.
- Okkay skacok, köszönöm a válaszotokat! Utószó? Üzenet? Még valami, amit szeretnétek megosztani az olvasókkal?
Á: A húsevés a holokauszt egy elfogadott formája.
B: Hallgassatok jó zenét, csináljatok jó zenekarokat. Köszi az interjút!
M: Ne szpájtájmozzatok Bane pólóban!!!!
